November 12-én jelent meg a lányok legújabb lemeze, a ‘Between Us’. Ennek örömére több felkérést is kaptak magazinoktól, csatornáktól, együtt is, de mivel Perrie és Leigh-Anne a családjukkal töltik az időt, így most Jade tesz eleget a felkéréseknek és próbálja ő a leginkább promotálni a lemezt. Nemrégiben az ‘Interview’ magazin készített vele egy fotósorozatot és egy interjút, amit most elhoztam nektek magyarul.

Ernesto Macias: Már több, mint egy évtizede készítesz zenét. Van már jó pár elismerésed szólóelőadóként és a Little Mix tagjaként is. 10 év egy banda tagjaként, új CD közeleg és nemrégen tudtam meg, hogy 100 hetet töltöttetek a hivatalos angliai 10-es toplistán. Amikor ezeket megtudod, mik vannak a fejedben?
Jade Thirlwall: Ez ikonikus, drága! Szerintem ez elképesztő, nemcsak mint pop zenekar, de lányzenekarként is, hogy 10 éve csináljuk már a zenéket és ennyi mindent elértünk! Teljesen elképedek ettől a gondolattól és még most sem hiszem el, őszintén. Minden nap hálás vagyok érte és őszintén nagyon szeretem. Úgy érzem már akkoriban tudtam – amikor összeraktak minket, mint banda-, hogy ez valami különleges és bármennyire is elcsépeltnek hangzik, de olyan, mintha ez lett volna a sorsunk. Jó érzés volt bennem, de sosem gondoltam volna, hogy ekkora sikerünk lesz.

Macias: Most adtok ki egy lemezt, hogy megünnepeljétek a 10 évet. Hogy jellemeznéd a lemezt?
Jade: Pontosan így. Megtalálhatóak rajta a legnagyobb slágerek, pár személyes kedvenc is és 5 újabb dal is, amiket az év elején írtunk. Nem ismerek olyan lánybandát, akik 10 évig csinálták szünet nélkül. Úgy gondoltam, helyénvaló az, hogy a legnagyobb slágerekből összeállítunk egy lemezt. Nagyon különleges ez – csak a legnagyobb előadók mondhatják el magukról, hogy van már lemez a legnagyobb sikerdalaikkal vagy van elég széles a paletta, hogy ez meg is valósulhasson. Ez nagy ünnep a Little Mix számára és egy hatalmas köszönet a rajongóknak, hogy ennyi ideje támogatnak minket.

Macias: Említetted, hogy 5 új dal van a lemezen, amit ti hárman írtatok. Hogy írnád le ezeket a dalokat?
Jade: Szerintem csupa pop tökélyek. Számunkra fontos volt, hogy továbbra is vigyük a popos vonalat. Mert szerintem ez egy erősség. Az évek során annyi szakaszon mentünk keresztül a zeneiparban, kiálltuk az idő próbáját és szerintem ez azért volt, mert sosem fordítottuk hátat önmagunknak és sosem változtunk meg senki kedvéért. Mind belőlünk fakadt. Szerintem az iparba a tiszta pop kicsit visszatér. Talán volt egy olyan időszak, amikor az emberek azt gondolták, hogy nem elég klassz, nem tudom. Őszintén, néha nem értem, hogy az emberek miért állnak ki a rágógumi pop vagy a tiszta pop mögül és lesznek kicsit sznobok, hogy nem elég hiteles. Én úgy vagyok ezzel, hogy „édes, ha te tudsz ilyet írni, akkor hajrá – de nyilvánvalóan nem tudod, így ezért vagyunk mi itt és mi ezt meg fogjuk nektek adni és imádni fogjátok”.

 

Macias: Még jó!
Jade: A tavalyi évben, utólag visszagondolva, pár szempontból segített is. A lockdown miatt sokan voltak kreatívak és érezték magukat jónak, az emberek zenét és dallamokat akartak, amikkel együtt tudtak énekelni és lélekemelő is. Lady Gaga kiadta tavaly a Chromatica lemezt és ez egy isteni album volt nekem. Átsegített azon az időszakon és segített abban, hogy újra megszeressem a pop-ot. Az új dalok a lemezen mindenkit emlékeztetnek arra, hogy kicsoda is a Little Mix és miért szerettek belénk a rajongók eredetileg.

Macias: Érezhető, hogy pop zenéket akartok csinálni a pop kedvelőinek. És ha már rajongók, sok van belőlük az egész világon, ezért is akarom ezt kérdezni – mint Little Mix és mint Jade szövetségesei vagytok az LGBT+ közösségnek. Ez olyan, amit az a közösség nem vesz félvállról. Tudsz kicsit erről mesélni, hogy milyen a kapcsolatod a közösséggel és mit jelent ez neked?
Jade: Ahogy teltek az évek, úgy vált nyilvánvalóvá, hogy hatalmas rajongói táborunk van az LGBT közösségen belül. Ez indította el eredetileg ezt a szövetséget és meggyőződtünk arról, hogy a rajongók azt érzik, hogy végre van olyan előadó, akikre felnézhetnek és azt érezhetik, hogy önmaguk lehetnek. Ha van valami jótékony hatása egy közösségnek, akkor meg kell mutatnod, hogy támogatod őket és mellettük állsz bármi áron. Szóval igazából ez az, amit csináltunk.

Azt mondanám, hogy öt évvel ezelőttig, egy „átlagos p-csa” szövetségesük voltam. Például, eljártam melegbárokba, jelen voltam, tettem ezt-azt, támogattam őket valamilyen szinten, de nem tettem soha eleget ahhoz, hogy megmutassam, milyen is egy szövetséges. Ez tudatosult bennem miután kaptam leveleket, közösségi oldalakon is és ez segített abban, hogy megfelelően csináljam: szövetségesek legyünk, együtt dolgozunk megfelelő jótékonysági szervezetekkel, szólaljunk fel többször, használjuk a platformunkat a jó ügy érdekében. Úgy érzem, még mindig lehetnék jobb, ezért folyamatosan próbálok minél többet megtudni a történelemről. Szerte a világon vannak rajongóink, olyan területen, ahol sok előrelépésre van még szükség. Számomra, aki egy arab háttérből jön, fontos, hogy megmutassam a rajongóknak, hogy van valaki, aki értük harcol és adjon számukra olyat, ami erőt ad nekik, szeretik és segítenek, hogy jól érezzék magukat a bőrükben.

Macias: Ha már szóba kerültek olyan emberek, akik nincsenek mindig képviselve, különösen a zeneiparban. Tudom, hogy vegyes örökséggel rendelkezel. Belegondolsz a különböző kultúrák képviseletének súlyába abban a helyzetben, amiben jelenleg vagy?
Jade: Abszolút. Amikor először belekerültem ebbe, 18 éves voltam és bizonytalan voltam abban, hogy ki vagyok. Kiskoromban a jemeni családom köreimben voltam elég sokat, a nagyapám is jemeni és mindig nagy bajnoka volt ennek a kultúrának. 13 éves voltam, amikor meghalt és úgy éreztem, hogy az identitásom egy része vele távozott. Túlnyomórészt fehér területen voltam, fehér iskolában és mindent megtettem, hogy beilleszkedjek. Amikor bekerültem a bandába és Londonba költöztem, nagyon féltem. Féltem az örökségem említésétől, mert ritkán láttam pozitív arab reprezentációt az angol médiában. Ez kicsit megijesztett, hogy ki is vagyok én és a mai napig cipelek magamon egy kis szégyent és megbánást is. De próbálok ezen változtatni és sosem késő azzá az emberré válni, akire a tinédzserkori éned felnézett volna.

Macias: Te kire néztél fel kiskorodban?
Jade: A példaképem Diana Ross mellett Jázmin hercegnő volt. Ő volt az egyetlen arab példakép, akit láthattam a tévében. Még a mai napig, ha vegyes örökséggel rendelkezel, határozottan identitás zavarodottság van ott. Nem vagy elég fehér, elég fekete, vagy éppen elég arab és próbálsz rájönni, hogy ez mit is jelent. Nekem is vannak olyan pillanataim, amikor ezekkel harcolok legbelül. De remélem a rajongóim tudják, hogy mindennap ezen dolgozom. Megbocsátottam a fiatalkori énemnek, hogy ezzel küzdött, de ez nem teljesen volt az ő hibája, mert azt az érzést táplálták belé, hogy fehérnek lenni a legszebb dolog.

Macias: Szoktál álmodni?
Jade: Igen.

Macias: Tusolás vagy fürdőzés?
Jade: Fürdőzés.

Macias: Van valami, amit megbántál, hogy nem tettél meg?
Jade: Bandaként többet lenni Amerikában és az, hogy nem vállaltam fel előbb az örökségemet.

Macias: Mi volt az első munkád?
Jade: Jegyszedő voltam egy színházban.

Macias: Hány éves voltál?
Jade: Körülbelül 13 éves. Nagyon fiatal voltam és nem hittem, hogy kapok érte fizetést, azért, mert túl fiatal voltam, de azt hiszem ez az, amit tennem kellett.

Macias: Mikor leszel ideges?
Jade: Minden alkalommal, ha színpadra állok.

Macias: Mit teszel azért, hogy megnyugodj?
Jade: A lányok szeretik „pánik poo”-nak hívni. Sok légzésgyakorlatot csinálok és meditálok, ez általában segít.

Macias: Miért nem lehet a világon varázslat?
Jade: Őszintén, drága, mondd meg te, mert én mindennap egy fantáziavilágban élek. Szokj hozzá!

Macias: Mit ettél reggelire?
Jade: Toastot. Elég unalmas, de elég szokványos reggeli.

Macias: Mit olvasol most?
Jade: Most fejeztem be a ‘The Transgender Issue’-t Shon Faye-től, ami elég nagy felháborodást keltett a Twitteren. De nem is érdekelt, így elolvastam.

Macias: Hol szoktál táncolni?
Jade: A hálószobában, kedves. Mindennap. Mindennap táncolok. Nagyon jót tesz, mindenkinek kellene táncolni mindennap.

Macias: Ki az álomrandi partnered?
Jade: A párom, Jordan Stevens.

Macias: Mit gondolsz a szerelemről?
Jade: Szerintem a szerelem olyasvalami, amit először magadnak kell megadnod, mielőtt adnál másnak is.

Macias: Mi a legőrültebb dolog, amit egy rajongó küldött neked?
Jade: Ó, istenem! Próbálok gondolkodni, hogy volt-e valami ijesztő…

Macias: Vagy valami nagyon édes dolog…
Jade: Ó, nos. Az egyik legőrültebb dolog volt, hogy valaki fizetett egy repülőt, ami egy táblát húzott.

Macias: Fizettek egyet miattad?
Jade: Igen, fesztivál volt és egyszercsak azt mondták nekem, hogy nézzek fel és a táblára rá volt írva, hogy ‘Szeretlek Jade’ az égben. Egy rajongó fizette.

Macias: Ez elég vad. Megosztanál velünk egy mocskos titkot?
Jade: Ez valójában elég fura, de ritkán mosom meg a hajamat. Ez a kulcsa ezeknek a lokniknak.

Macias: Mi a kedvenc filmed?
Jade: A Truman Show.

Macias: Érdekelnek a bútorok?
Jade: Szeretem a bútorokat. Szeretek ráülni dolgokra. Ki nem szereti a bútorokat? Minél idősebb leszek, annál jobban szeretem őket, ami egy biztos jele az öregedésnek.

Macias: Ezt átérzem. Milyen ruhákat szeretsz?
Jade: Én eléggé egy mindent vagy semmit típusú lány vagyok. Vagy nagyon kényelmesben vagyok, vagy cuki szettben, esetleg szabadidőben vagy egy draq queen vagyok. Nincs köztes állapot.

Macias: Van tévéd?
Jade: Nincs, a hálószobámban nincs. Segít abban, hogy ne nézzek minden szart a tévében.

Macias: Mit szeretsz New Yorkban?
Jade: Leginkább a hangulatát. Az embereket. Olyan, mint London, de barátságosabb.

Macias: Szerinted az amerikaiaknak jó ízlésük van?
Jade: A divatban?

Macias: Csak úgy általánosságban.
Jade: Szerintem Londonnak jobb ízlése van.

Macias: Van naplód?
Jade: Igen, van.

Macias: Mindennap írsz bele?
Jade: Próbálok, mert sok mindent elfelejtek. Szeretem, ha le vannak írva az emlékeim.

Macias: Mire vagy a legbüszkébb?
Jade: A birodalmamra, amit magam építettem.

Macias: Alszol 8 órát esténként?
Jade: Nem, borzalmas alvó vagyok.

Macias: Akkor hány órát alszol körülbelül?
Jade: Körülbelül 4-5 órát.

Macias: Hány hotelből dobtak már ki?
Jade: Egyből.

Macias: Mit vétettél?
Jade: Ez még régen volt, azzal gyanúsítottak, hogy elloptam egy báránycsülköt. Hosszú sztori, de azt eredményezte, hogy kidobtak egy elég elegáns londoni hotelből és ehelyett egy szarkupacban kellett megszállnom.