A több mint négy évig készülő debütáló album nem csupán eddigi legszemélyesebb alkotásaként jelenik meg, hanem egy olyan művész hangjaként is, aki teljes mértékben önmagába talált. A külső elvárásoktól mentesen és újonnan megszerzett függetlenségével Leigh-Anne olyan lemezt alkotott, amely gyökereit abban a zenében találja, amelyben felnőtt – a lovers rockban, a reggae-ben, az R&B-ben és a popban –, miközben megengedte magának azt a szabadságot, hogy olyan sebezhetőséggel és magabiztossággal meséljen történeteket, amelyek teljes mértékben sajátjainak tűnnek. Minden dal, vizuális elem és kreatív döntés hozzájárul ahhoz a világhoz, amely ünnepli az identitást, az örökséget, a gyógyulást és azt az erőt, amellyel visszanyerhetjük a saját hangunkat.

Az album megjelenése kereskedelmi sikert és kritikai elismerést egyaránt hozott: a brit hivatalos albumlistán a Top 3-ban debütált, mielőtt Leigh-Anne diadalmas főszereplős turnéra indult volna a projekt kapcsán. De ezek a mérföldkövek mögött egy sokkal személyesebb győzelem rejlik. A My Ego Told Me To című albumon végig szembesül régi sebeivel, magáévá teszi azt a merészséget, amelyről elismeri, hogy évekig el volt temetve, és újra bemutatja magát – nemcsak a hallgatóknak, hanem saját magának is. Ez egy olyan album, amely az ösztönökbe vetett bizalomból, a gyökereinek tiszteletéből és abból született, hogy végre megengedte magának, hogy helyet foglaljon a világban.

Amikor a LISTEN magazin az album megjelenését és a turnét követő forgatag után beszélgetett Leigh-Anne-nel, az énekesnő visszatekintett a *My Ego Told Me To* elkészítéséhez vezető hosszú útra, a függetlenné válással járó alkotói szabadságra, az album egészét átható karibi hatásokra, valamint arra, hogy miért vált az egójával való újraegyesülés végül inkább önfelfedezéssé, mint önkényeztetéssé.