Nem is olyan régen jelent meg Leigh-Anne első szóló interjúja, ami elég mélyre sikerült és több témát is boncolgattak benne. Most a brit Glamour Magazin által elkészült Perrie első szóló interjúja is, ami szintén nagyon mély és őszinte lett, leginkább a szorongásáról és pánikrohamairól beszélt, de nagyon tanulságos lett, mindenképpen nézzétek meg, illetve összegyűjtöttem a főbb információkat is!

• Először kicsit tartott a lányok nélkül interjút adni
• Az első pánikrohama a Glory Days turné alatt jött rá és fogalma sem volt róla mi történik
• Mindig kicsit ki szokott bukni a turné alatt felgyülemlett feszültség, koreográfia miatt, mentálisan és fizikailag is kifárad tőle, ám mégis élvezi
• Mindig sejtette, hogy pánikbeteg, de korábban nem volt rá fizikai jelenléte erre. És amikor megtörtént, fogalma sem volt mi történik vele, orvosokat hívogatott, hogy úgy érzi haldoklik, mert éppen most volt szívinfarktusa
• Amikor olvasta, hogy Ellie Goulding is ebben a betegségben szenved, akkor kezdte magát normálisnak érezni és ezért érezte szükségességét annak, hogy beszéljen róla a közösségi médiában is
• Ő is úgy gondolja, hogy szuper dolog a közösségi média, mert tarthatja a kapcsolatot a rajongókkal, viszont ez egy ördögi kör. Mert ő is látja az idealizált életeket és átfut az agyán, hogy „És én miért nem nézek ki így?” „Nekem miért nincs magángépem?” És ettől nem érzi, hogy ő elég jó lenne.
• Félt attól a gondolattól, hogyha legközelebb rátör a pánikroham egyedül lesz. Ezért sokszor az anyukája ment el vele a stúdióba és ő vitte el az autóval, mert félt, hogyha egyedül lenne akkor 2 perc után haza akarna menni, félt elhagyni a saját otthonát
• Sokszor az anyukája ment el helyette boltba, sőt Alex anyukája is támogatja őt, és akár pár percre is hagyja magára Perrie-t, a telefont mindig kéznél tartja
• A legjobb barátjával/unokatesójával, Ellie-vel költözött össze, ami sokat segített. Úgy érezte, hogy bébiszitterre van szüksége
• Nem ülhetett fel a vonatra és mehetett el valahova egyedül, képtelen volt rá
• Úgy érezte, hogy ebből nincs kiút. Aztán átgondolta, hogy nem élheti így az életét, így hogyan lehetne karrierje, hogyan állhatna színpadra, hogyan találkozhatna a rajongóival, amit imád, ha még a házat is képtelen elhagyni. De lépésről lépésre megtanult haladni, többek kimozdult a házból az anyukája nélkül, utazgatott egyedül és jól volt, bár vonattal utazni most sem könnyű számára
• A leküzdésben sokat segített neki a kutyusa, Hatchi is, aki szinte olyan, mintha a saját gyermeke lenne, mert ha ő vele van akkor semmi baj nem érheti és a terápia is nagyon sokat segített neki
• Félt elmondani, hogy terápiára járt, mert úgy gondolta őrültnek fogják tartani
• Nagyon sötét gondolatai voltak és ez teljesen kikészítette, mert alapvetően nagyon pozitív embernek tartja magát
• Fontos, hogy ezeket ki kell beszélni egy barátnak, családnak vagy tanárnak is akár
• Ebben a szakmában néha színészkedni kell, nem lehetsz érzelgős, ha kamerák vesznek körbe a nap minden percében. Ha összetörik a szívedet, szívesen húznál magadra takarót, bekuckóznál az ágyadba jégkrémet enni, de ehelyett színpadon kell lenni, odatenni magadat és interjúkat adni, de néha ez így a jobb
• 1,5 évvel ezelőtt nem gondolta volna, hogy sikerül idáig eljutnia
• Kiskorában a fiúk nem akarták megcsókolni őt a szeplői miatt és új arcot akart magának
• A hasán lévő vágási seb is nagyon zavarta és átlagos akart lenni, de az idő sokat segített neki elfogadnia magát