A rendkívül sikeres lányegyüttes tagjaként étkezési zavarral, rasszizmussal és egy ellenséges bulvársajtóval kellett megküzdenie. Most pedig JADE, a szólóelőadó, meghódítja a slágerlistákat szokatlan popslágereivel és szűretlen stílusával.

Általános szokás, hogy a volt lánybanda-tagok azonnal elutasítják mesterséges eredetüket, amint szólókarrierbe kezdenek. De most, hogy Jade Thirlwall már nem tagja a Little Mixnek, ő lett a legnagyobb rajongójuk.

„Visszanézek, és teljesen ledöbbenek magunktól!” – mondja nevetve, tágra nyílt szemekkel. „Még mindig nézem a videoklipjeinket vagy fellépéseinket, és azon gondolkodom, hogy miért nem lettünk még nagyobbak, mert k-rva jók voltunk.”

„Mielőtt kiadtam az első szólódalom, végighallgattam a Little Mix teljes diszkográfiáját, és sírtam. Egy fiatal lány voltam South Shieldsből, aki csak énekes akart lenni, és aztán a legjobb, legmenőbb lánybandában találtam magam.” És most? „Most jön a bónuszkör – a saját dalaim!” – ragyog az arca.

Kelet-London egyik fotóstúdiójában találkozunk, miközben a 32 éves Thirlwall épp első, nagy visszhangot kiváltó szólóalbumának megjelenésére készül. Thirlwall laza, vicces társaság, foltos farmerdzsekit és túlméretezett cargo rövidnadrágot visel, ami kissé kontrasztos a ruganyos Diana Ross-göndör hajjal és a világos rózsaszín szeplőkkel, amiket a fotózás kedvéért kapott. Halkan beszél, hangja megőrizte geordie akcentusát, és mindig magasabbra vált, amikor valami elképesztő történetet mesél – ami gyakran előfordul.

A Little Mix a 2011-es X-Faktor nyolcadik évadában alakult, és 75 millió lemezt adott el, így minden idők harmadik legsikeresebb lánybandájává vált (a Spice Girls és a Supremes után, a Destiny’s Child előtt), és az első olyan együttes lett, amely több mint 100 hetet töltött a brit Top 10-ben. 2021-ben ők voltak az első lánybanda, akik elnyerték a Brit Awards „Legjobb brit együttes” díját. Amikor Noel Gallagher azt állította, hogy „nem egy ligában játszanak az Oasisszel”, akik 1996-ban nyertek, Thirlwall így vágott vissza:

Kár, tényleg. Mert mi egyértelműen az ország legsikeresebb lánybandája vagyunk, ő meg még a saját családjában sem a legsikeresebb előadó.”

Ezt a szellemes és magabiztos hozzáállást ügyesen ültette át szólókarrierjébe, amely most azt ígéri, hogy Thirlwall lesz Nagy-Britannia következő hazai popsztárja. Elmondása szerint első művészi hatásai között szerepeltek a benidormi drag queenek is – és ez a lehető legjobb értelemben látszik is. Szólódalai és vizuáljai élvezetes túlzásokkal teli melodrámák, amelyek azt sugallják: ha a mosogató hiányzik, az csak azért van, mert inkább a kádat dobta be helyette.

Négy kislemeznél tartva már szárnyal. A debütáló dala, az Angel of My Dreams (egy maximalista értekezés a popsztárság gyötrelmeiről és gyönyöreiről, amely több műfajt vonultat fel, mint az átlagember Spotify Wrapped-je három perc tizenhét másodpercben) Ivor Novello-díjra is jelölést kapott. Amikor a Brit Awards gálán előadta – egy kétszintes csapóajtón leereszkedve, majd egy szédítő sorozatnyi jelmezváltáson és táncbetéten keresztül, mielőtt óriási angyalszárnyakkal a levegőbe emelkedett – ez a lap úgy írt róla, hogy ellopta a show-t.

„Szerintem ambiciózusnak kell lenni popsztárként” – mondja. „Nem szabad magadnak korlátokat szabni.” Egy olyan időszakban, amikor csökkennek a költségvetések, és mindenhol megszorítások vannak, könnyű volt meggyőzni a kiadót, hogy engedjék meg ezt az epizodikusan öt felvonásban elmesélt fellépést? „Megértették, hogy ha azt akarják, hogy én legyek a következő nagy popcsaj, akkor a zsebükbe kell nyúlniuk.” Gúnyosan felháborodott hangot üt meg: „Nem vagyok alacsony költségvetésű előadó! Meg kell adni, amire szükségem van!” A befektetés meghozta gyümölcsét: Thirlwall megnyerte a „Legjobb popelőadó” díjat.

Egy másik, címlapokra kerülő fellépése a Glastonbury fesztiválon volt, ahol Thirlwall a Woodsies színpadon a tömeget „B-szd meg!” skandálására vezette – többek között a Reform pártnak, a szociális juttatások megnyirbálásának, a tiltakozások elhallgattatásának és a fegyvereladásnak címezve. Meglepte a heves online reakció? „Felkészültem a visszhangra – de a megfelelő fajta emberektől” – mondja. „Sokan írták, hogy ‘Nagyon jó volt a glastonbury-s szetted, amíg nem politizáltál’ vagy ‘Régen rajongód voltam, amíg bele nem vittél politikát’. De, drágám, sosem voltál a rajongóm, mert én mindig megszólaltam.”

Emlékezetes volt, amikor 2015-ben Thirlwall eltérítette a hivatalos Little Mix Twitter-fiókot, és azt írta, hogy „mélységesen elszomorítja és szégyenkezéssel tölti el”, hogy a brit parlament megszavazta az Iszlám Állam szíriai célpontjainak bombázását.

„Kaptam is érte egy kis fejmosást” – ismeri el vidáman. „De nagyon szenvedélyesen éreztem ezzel kapcsolatban. Nem vagyok politikai szakértő, de mindig is érdekelt. A 9/11 körüli időszakban első kézből láttam, milyen iszlamofóbiát tapasztalt a nagyapám, és mint arab származású ember, szemtanúja voltam, hogy az emberek hogyan hunynak szemet a Közel-Kelet tragédiái felett. Ami vicces, hogy nem voltak egyéni Twitter-fiókjaink, így a Little Mix fiókban kellett aláírnunk, ha mi írtuk a tweetet. Szóval megírtam a szíriai bombázásról szóló tweetet, és így zártam: ‘xxJadexx’.”

A LGBTQ+ jogok rendíthetetlen védelmezője, valamint a szabad Palesztina hangos támogatója, Thirlwall kritikusan nyilatkozik azokról az előadókról, akik elfordulnak a politikától.

„Nem gondolom, hogy popsztárként becsukhatod a szemed. Láttam, hogy Matty Healy azt mondta, nem akar politizálni, ami csalódást keltett bennem. Nagyon könnyű ezt mondani annak, aki fehér, heteró és kiváltságos. Jó neked, drágám!”

Mielőtt Thirlwall elkezdte volna gyártani a bombaerejű slágereket, a popzene tanulója volt. South Shieldsben született, Madonna, Kylie és Janet Jackson megszállottja volt – szekrénye ajtajait a legikonikusabb megjelenéseikből összeállított montázsok borították. Anyukája, Norma – egy jemeni és egyiptomi származású általános iskolai gazdasági vezető – pont úgy nézett ki, mint Jade legnagyobb bálványa, Diana Ross – egy ideig Jade azt hitte, hogy az anyja titkos kettős életet él. Norma még támogatta is ezt a fantáziát, azt állítva, hogy koncertezni megy, amikor valójában csak a bingóterembe indult.
Thirlwall mindig is közel állt az édesanyjához; Norma most is velünk van a stúdióban, és az új albumon lesz egy dal is, amely az anyja betegségéről szól, aki lupuszban szenved. („Nagyon beteg volt a kórházban, és azt gondoltam: hogyan írjak egy igazán szomorú dalt, amire mégis mindannyian rázzuk a mellünket?”)
Ennek ellenére tinédzserként frusztrálta, hogy ritkán beszélgettek mélyebben, és a rassz kérdését sem érintették.

„Szerintem anyám elnyomta ezt a részét önmagának, mert nem akart szembenézni a rasszizmus okozta traumáival” – mondja.

A Black Lives Matter tüntetések idején kezdtek el történeteket megosztani, és

„akkor minden a helyére került számomra, új megértést és empátiát nyertem azzal kapcsolatban, amin keresztülment. Ahol felnőttünk, rengeteg mikroagresszió ért minket, hívtak minket P-betűs szónak is, és mi már hozzászoktunk. De akkor el kellett ismernünk: valójában ez nem oké. Anyámnak szembe kellett néznie olyan emberekkel, akiket egész életében ismert. A megfelelő emberek bocsánatot kérnek és változnak – a többiektől meg megszabadulsz. Ez nagy változás volt számunkra.”

Bár a sztárságról álmodott, gyerekként Thirlwall félénk és fiús volt. Túlnyomórészt fehér középiskolájában rasszista zaklatás áldozata lett. Ehhez jött még imádott anyai nagyapja halála, amikor 13 éves volt – ez volt a kiváltója annak az évekig tartó küzdelemnek, amit anorexiával vívott. Amikor 2011-ben, 18 évesen sikeresen bekerült az X-Faktorba, épp csak néhány hónappal korábban engedték ki a kórházból, az orvosok csak azzal a feltétellel engedték versenyezni, hogy megtart egy egészséges testsúlyt. Nem volt kockázatos, hogy egy ennyire sebezhető állapotban beleugrott Simon Cowell hírhedten kíméletlen gépezetébe?

„Visszatekintve, ha a műsor tényleg komolyan vette volna a mentális egészség felmérését, nem engedtek volna be” – mondja.

Nem volt pszichológiai teszt? „Nagyon felszínes volt. Az alapján, hogy kik voltak abban az X-Faktor házban, nem csinálták rendesen. Szegények, nem az ő hibájuk volt – néhányan közülük mentálisan nem voltak jól. Az összes női versenyző egy szobában aludt, és az egyikük éjszaka felkelt, kirakta a parókáit, és Britney Spears-performanszba kezdett hajnali háromkor. Vagy épp arra ébredtél, hogy használja a vibrátorát. Jogászokkal volt megbeszélésünk, és az egyik lány, aki egyértelműen nem volt jól, ülés közben a lábát piszkálta, és megette. Arra gondoltam: ‘Ez lenne a zeneipar?’”

Jesy távozása a bandából rendkívül fájdalmas volt.

„Bárcsak másként történt volna.”

Nemcsak a versenyzők adtak elő szürreális jeleneteket.

„Egyszer csak bevezettek a ház egyik szobájába, hogy gyantázzák a p-ncimat, amit addig még sosem csináltattam.” Várj csak – szakítom félbe –, egy tinilánynak miért kellett bikinivakszoláson átesnie, hogy szerepelhessen az X-Faktorban? „Nem tudom! Csak arra emlékszem, hogy széttárt lábakkal feküdtem, felnéztem az ablakra, és arra gondoltam: remélem, nincs ott egy paparazzi.”

Egy olyan műsorban, amit tragikus háttértörténetek hajtanak, meglepő, hogy Thirlwall anorexiája nem volt része a képernyős „útjának”. „Gondoskodtam róla, hogy ne legyen az” – mondja. „

Mindig próbáltak előhúzni egy szomorú történetet, de nem akartam, hogy ez határozza meg, ki vagyok. Újrakezdtem. Azt gondoltam: rendben, ez egy óriási lehetőség, esély arra, hogy megváltoztassam az életem.” Olyan jövőt akart, ami nagyobb az étkezési zavaránál? „Pontosan. Mindennél jobban zenével akartam foglalkozni, és ha az volt az egyetlen út ehhez, hogy egészséges legyek, akkor meg kellett tennem. Ez volt a legnagyobb motiváció.”

Ma Thirlwall azt mondja, hogy az online kapott negatív megjegyzések többsége a súlygyarapodásáról szól. Ez borzasztó lehet egy felépülő anorexiásnak.

„Minden nap küzdök magammal, hogy ne kezdjek el Ozempicet szedni” – mondja. „Nem ítélek el másokat, akik szedik, de mivel nekem étkezési zavarom volt, nem tudom, nálam hol lenne ennek a vége.”

Úgy érzi, hogy ez a fajta online zaklatás szomorú mellékterméke annak, hogy szélesebb közönséget ér el.

„A Little Mix-rajongók az önbizalomról és a test pozitív megéléséről szóltak, bármilyen is vagy. Most harmincas vagyok, és életem legjobb egészségi állapotában, de amikor feltöltök egy képet, rögtön jönnek a kommentek: ‘Biztos terhes’. A szomorú, hogy ezt többnyire nők írják. De az emberek megszokták, hogy évekkel ezelőtt láttak engem egy csoport tagjaként, csontsoványan, mert huszonévesen étkezési zavarral éltem.”

Visszaesett a banda ideje alatt?

„Akkor nem gondoltam így, de ha most visszanézek fotókat olyan időszakokról, amikor nem voltam boldog, azt mondom: hú, csaj, nagyon-nagyon sovány voltál. A minta ott volt. Történelmileg, ha úgy éreztem, hogy valami kicsúszott az irányításom alól, az ételmegvonás volt az a mód, amivel toxikusan kontrolláltam az életem.”

Fel tud idézni egy időszakot, amikor különösen elveszettnek érezte magát?

„2017 nyarán egy kelet-londoni lakásban éltem, és szörnyű éjszakai rémálmaim voltak. Annyira nyugtalanító álmok – amiket túl borzasztó elmondani, volt, hogy magamnak okoztam bennük kárt –, hogy ébren tartottam magam kávéval meg hangos zenével. Napokig nem aludtam, és úgy léptem fel szabadtéri koncerteken.”

Végül az anyja leutazott South Shieldsből, és hazavitte a családi orvoshoz, aki antidepresszánst írt fel neki.

„Nagyon szomorú voltam, és borzasztóan bűntudatom volt, amiért szomorú vagyok. Folyton rettegtem, hogy valami történik anyával a lupusz miatt, és én nem leszek ott. Temetéseket hagytam ki, családi eseményeket, és azon gondolkodtam, megéri-e ez az egész.”

Erőteljesen pislog egyet – mintha újraindítaná a gondolatait, vagy elűzne egy sötét emléket.

„Akkor döntötte el anya, hogy ő és a legjobb barátnője jönnek velem turnézni – annyira aranyos volt. Mint egy jelenet az Abszolút nőkből, vezették a kocsit, vittek mindenhová, etettek-itattak.” Eszébe jutott, hogy esetleg kilép a bandából? „Ha megállsz a munkával ebben a szakmában, mindenki kíváncsi, hogy miért, és nekem nem volt energiám ehhez. Szóval mentem tovább.”

Thirlwall hangsúlyozni szeretné, hogy imádta a Little Mix-es időszakot – imádta a fellépéseket, a lányokat. De tíz évet eltölteni egy precízen megtervezett popcsapatban nem való érzékeny lelkeknek. A zenekar indulása egybeesett a Twitter és az online rajongótáborok megjelenésével, így a lányok úttörőként, kísérleti alanyokként találták magukat egy még ismeretlen világban. Ugyanakkor a paparazzik még mindig aktív, ellenséges erőt jelentettek – nem úgy, mint ma, amikor már az Instagram sokukat fölöslegessé tette.

„18-19 évesek voltunk, és a paparazzik próbáltak fotót készíteni a szoknyánk alá, amikor beszálltunk a kocsiba” – meséli. „Aztán, ha már beültünk, ők is próbáltak beszállni, hogy tovább fotózhassanak – ez bárkinek invazív lenne, nemhogy fiatal lányoknak.”

Félt valaha?

„Ó, persze, mindig féltem” – mondja olyan természetességgel, mintha már régen beletörődött volna, hogy a napi szintű rettegés a dolgok rendje.

Idővel Thirlwall és Leigh-Anne Pinnock megértették, hogy színes bőrű nőként „keményebben kell dolgoznunk, hogy észrevegyenek”. Dedikálásokon fiatal rajongók simán átléptek Pinnock mellett, aki a legsötétebb bőrű tag volt.

„A harmadik albumunkon volt egy dal, ahol a kiadó azt javasolta, hogy én és Leigh-Anne egyáltalán ne legyünk rajta – se háttérvokál, semmi. Ha fiatal nő vagy, és ezt mondják neked, az rettenetesen szarul esik. Ugyanannyit dolgoztunk, tudtuk, hogy tudunk énekelni – mit jelent az, hogy nem akarnak minket a dalban?”

A másik két tag, Perrie Edwards és Jesy Nelson megtagadta, hogy részt vegyenek a felvételen nélkülük.

„A karrierünk felénél már mindenki tudta, hogy minket nem lehet szétválasztani – annyira makacsul ragaszkodtunk az egyenlőséghez. Szerintem ez volt az egyik fő oka, hogy ilyen sokáig együtt maradtunk.”

A zenekar hat éven belül öt platinalemezt adott ki, brutális tempóban – mindehhez jöttek még a turnék és a promóciók. Aztán 2020-ban minden leállt a brit lezárások miatt.

„A Covid mindenki nézőpontját megváltoztatta, hogy mit akar az élettől. Már tudtuk, hogy a következő turné egy ideig az utolsó lesz, de a járvány felgyorsította ezt – ez volt a kezdet a vég felé, a nyilvánvaló dinamika-változás miatt.”

Itt utal Nelson távozására, aki 2020 decemberében jelentette be, hogy kilép a csapatból. Azt mondta:

„Nagyon nehezen viselem a lánybanda-tagság állandó nyomását és az elvárásoknak való megfelelést.” Nelson a kezdetektől folyamatos zaklatás célpontja volt a külseje miatt, 2013-ban túladagolás miatt kórházba került. 2019-ben dokumentumfilmet készített „Odd One Out” címmel a küzdelmeiről. A filmben Thirlwall így fogalmaz: „Csak nézhettük, ahogy ez a fantasztikus, vicces lány egy összetört babává válik. Borzalmas volt.” Később elárulta, hogy hamis fiókot hozott létre a MailOnline-ra, hogy visszaszóljon Nelson trolljainak.

2020 októberében annyira enyhültek a korlátozások, hogy a Little Mix leforgathatta a Sweet Melody klipjét. Nelson szerint ez az esemény pánikrohamot váltott ki belőle, és újra kórházba került.

„Aztán a lányok beszéltek anyuval, és azt mondták: ‘Szerintünk Jesynek most ki kellene szállnia. Vigyáznia kell magára’” – mesélte Nelson a Guardiannek 2021-ben. Ez egyezik Thirlwall emlékeivel? „Részben, igen.”

Nyilván nem szeretne hosszasan időzni ezen a témán, de szeretném megérteni, mi történt. Thirlwall máshol azt nyilatkozta, hogy „hirtelen megszakadt a kapcsolat”. De ha közös döntés volt, és Nelson valóban ki akart szállni, a többiek pedig támogatták – akkor miért?

„Erre nem tudok válaszolni, mert nem mi voltunk azok, akik ezt megtették.” Próbálták később felvenni vele a kapcsolatot? „Igen, próbáltuk, aztán… hát, igen.”

A beszélgetés először akad el. Fájt rájönni, hogy a barátságuk nem élte túl Nelson távozását?

„Rettentően fájdalmas volt. Mindannyiunk számára ez volt a legnehezebb része, és sok megértést, terápiát és hasonlókat igényelt, hogy feldolgozzuk: hogyan történhetett ez, amikor ennyi időt és szeretetet fektettünk valakibe. A legnagyobb vágyam az lenne, hogy az egész máshogy történt volna. Bárcsak le tudtunk volna ülni, és megbeszélni.”

„Imádtuk Jesyt, mint családtagot – nem csak munkakapcsolat volt. Mindannyian meg akartuk őt védeni, mert értettük a traumát, amin keresztülment. Azt hiszem, a lehető legjobban kezeltük a helyzetet. Egyszer csak egy taggal kevesebben lettünk az album promóciója közepén, mindenki kérdezősködött. Nyilván már nem beszélünk, és történtek dolgok, amik szerintem nem kellett volna, hogy megtörténjenek, de még mindig érzek egyfajta védelmet Jesy iránt. Senki nem értheti igazán, milyen bonyolult volt ez az egész – nem egyszerűen csak arról szólt, hogy valaki ki akar lépni. Több dolog is felgyűlt az utolsó évben, és mélyen legbelül tudtam, hogy ez fog történni. Csak azt szerettem volna, hogy ez… jobb módon történjen meg.”

Pozitívumként említi, hogy Jesy távozása után a maradék három tag elhatározta, hogy minden elfojtott konfliktust rendezi. A banda a karrierjük elején járt csoportterápiára, és most újra elmentek hármasban.

„Láttuk, mi történik, ha nem beszéljük ki a dolgokat – így voltak bocsánatkérések köztünk. Tudtuk, hogy emelt fővel akarjuk lezárni ezt az egészet, úgy, hogy még mindig imádjuk egymást – ezért bármit megtettünk volna.”

Thirlwall azt mondja, a csapat utolsó – egyelőre – turnéja volt élete legszórakoztatóbb élménye.

„Amit mondani akartunk, már elhangzott, jobban szerettük egymást, és jobban értettük egymást. A turné végén azon gondolkodtunk: tényleg ezt akarjuk utoljára? Ez biztosan nem egy bezárt ajtó. Ha valamelyikünknek rossz napja van szólóban, rögtön jön a telefon: ‘Helló, kop-kop, eljött az idő?!’ – Még nem, de el fog jönni.”

Egyelőre Thirlwall teljes gőzzel a szólókarrierjére koncentrál. Míg a Little Mix nagyjából egy előre meghatározott sablon szerint működött – felemelő dalok a barátságról és a haszontalan pasik elfelejtéséről –, ő most élvezi, hogy albumán árnyaltabb témákat is felfedezhet. Az Angel of My Dreams és az It Girl című kislemezek például a zeneiparban szerzett tapasztalataiból merítenek. (Az előbbiben szerepel az a sor, hogy: „Eladtam a lelkem egy pszichopatának”, ami nyilvánvaló utalás Simon Cowell lemezkiadójára, a Syco-ra, amelynél a Little Mix 2018-ig szerződésben állt. Az It Girl szövegében pedig ez áll: „Nem vagyok a babád… Ez a csaj nem irányítható.”)

„Szerettem volna szarkasztikus lenni, és beismerni, hogy egyszerre imádom és utálom ezt a játékot” – mondja. „Ez egy őszinte beszámoló volt a tapasztalataimról, anélkül, hogy azt éreztessem: ‘szegény én’.”

A dalok közül több a kapcsolatáról szól a Rizzle Kicks énekesével, Jordan Stephens-szel.

„Ha sikeres nő vagy, nagyon nehéz olyan embert találni, akit ez nem ijeszt meg, vagy nem lesz féltékeny rá” – mondja. „Amikor találkoztam Jordannel, nem kerestem senkit. Én és a legjobb barátnőm, Holly, együtt voltunk bezárva a karantén alatt, és megfogadtuk, hogy ha vége lesz, egy gigantikus f-rokvadászatba kezdünk.”

Egy közös ismerős mutatta be őket egymásnak, és mivel már unta a Zoom-interjúkat, Thirlwall azt javasolta, dobják fel az első online randit azzal, hogy öltönybe bújnak, és állásinterjús kérdéseket tesznek fel egymásnak. („Az egyik kérdésem az volt, hogy ‘Tapsolsz, amikor leszáll a repülő?’ – mert nálam ez nagyon nagy turn-off.”) Miután személyesen is találkoztak a greenwichi parkban.

 „Hazamentem Hollyhoz, és azt mondtam: Ne haragudj, a f-rokvadászat véget ért. Ő teljesen kiakadt.”

Stephens nemrég memoárt adott ki, amelyben ADHD-val kapcsolatos élményeit írja le. Thirlwall szerint ADHD-s partnerrel randizni egy tanulási folyamat volt.

„Amikor megismertem, azt gondoltam: miért ilyen rendetlen és miért sosem pontos?” – meséli. „Voltak konfliktusaink, de nekem kellett utánajárnom, hogy megértsem, hogyan működik az agya. Amikor ezt megtettem, az fordulópontot jelentett a kapcsolatunkban, mert úgy érezte, szeretem és támogatva van. Követek TikTok-fiókokat, amiket ADHD-s partnereknek szánnak – ezek nagyon sokat segítettek, sokkal türelmesebb és megértőbb vagyok.”

Most hármasban élnek Thirlwall délkelet-londoni, hat hálószobás házában. Milyen egy tipikus este a popsztár, a pasija és a középiskolás kora óta legjobb barátnője számára?

„Aki előbb ér haza, az főz vacsorát. Nem vagyok nagy tévénéző, de ők ketten imádják a Love Islandet. Én és Holly már olyanok vagyunk, mint a nagymamák – kirakózunk, csak hogy ne a telefonomat nyomogassam. Most éppen egy Lego várat építek. Aztán mindig eljön az este azon pontja, amikor Jordan tudja, hogy ideje lefeküdnie, mert mi Gaga-klippeket fogunk nézni.”

A mai Jade Thirlwall fényévekre van attól a szorongó tinédzsertől, aki jelentkezett az X-Faktorba – most már ő irányítja a saját történetét, és a lemezszerződésében is benne van, hogy minden kreatív döntésben övé az utolsó szó. Mégis tudatosan próbálja nem elveszíteni azt a rajongó én-részét, aki egykor az idoljai nyomdokaiba akart lépni.

„A lemez készítésének nagy része arról szólt, hogy kielégítsem a fiatalkori énemet, és visszanyúljak ahhoz a pop iránti szeretethez, ami mindig is bennem volt” – mondja. „Ha izgulok egy fellépés előtt, elképzelem, hogy ő ott ül az első sorban, és emlékeztet arra, hogy ne felejtsem el, ki vagyok.”

A kis Jade ott volt a Brits-en, a Later… with Jools Holland-ban és a Glastonburyn is. „Becsukom a szemem, és elképzelem, ahogy azt mondja nekem: ‘Meg fogod csinálni!’”

És aztán?

„Aztán megcsinálom.”