Leigh-Anne Pinnock még soha nem érezte magát ennyire készen a jövőre. Amikor beszélgetünk, debütáló albuma, a My Ego Told Me To megjelenése már csak pár hétre van, és Leigh-Anne nem ideges, hanem teljes gőzzel készül arra, hogy a világ meghallgassa, amit mondani akar.

„Nagyon jól érzem magam. Őszintén szólva megkönnyebbültem, és büszke vagyok” – mondja az EUPHORIA-nak, miközben befejez egy újabb fotózást. „Azt hiszem, hogy mivel ilyen sokáig tartott, hogy eljussak idáig, és ez egy kicsit rögös út volt, én egyszerűen hiszek abban, hogy minden okkal történik, és pontosan itt kell lennem. Most olyan ponton vagyok, hogy alig várom, hogy mindenki meghallgassa.”

Ez igaz. Leigh-Anne első szólóalbumának megjelenése már régóta várt esemény volt. Amikor ő és a Little Mix zenekar többi tagja – Perrie Edwards és Jade Thirlwall – úgy döntöttek, hogy 10 éves karrierjük után szünetet tartanak, Leigh-Anne volt az első, aki 2023 júniusában szólókarrierbe kezdett a brit garage és dance-pop crossover slágerrel, a „Don’t Say Love”-val, miután leszerződött a Warner nagy kiadóhoz. Ennek ellenére a múlt hétig ő volt az egyetlen a trióból, aki még nem adott ki teljes albumot.

 

„Őszintén szólva, a csoportból való kilépés nehezebb volt, mint vártam. Olyan jól ment nekünk, valóban a csúcson voltunk, és azt hiszem, alábecsültem, milyen nehéz lesz ez az átmenet. A fejemben valószínűleg azt gondoltam: „Jó, elsők leszünk, a slágerlisták élén fogunk állni, mindezt meg fogjuk csinálni.” Aztán hamar rájöttem, hogy egyedi helyzetben vagyok: újra kell kezdenem” – mondja. „Még ha hihetetlen rajongói bázisom és elismertségem is van, ez mégis egy teljesen új utazás számomra. Már nem vagyok egy csoport tagja, egyedül vagyok, és egészen másfajta zenét csinálok. Ez egy teljesen új fejezet.”

Leigh-Anne a „Don’t Say Love” után az afropop rajongók kedvencével és karrierje csúcspontjával, az Ayra Starr közreműködésével készült „My Love” című dallal folytatta, amelynek köszönhetően második egymást követő brit top 30-as slágerét szerezte meg, mielőtt kiadta hat számot tartalmazó EP-jét, a No Hard Feelings-t. Visszatekintve korábbi döntéseire, Leigh-Anne elismeri, hogy néhány dolgot másképp szeretett volna.

„A „Don’t Say Love” egy abszolút sláger, és szerintem remek debütálás volt, de én azt akartam, hogy a „My Love” legyen az első. Ez jobban illett ahhoz a világhoz, amelybe belépni akartam, és jobban illett hozzám” – mondja. Leigh-Anne azonban nem rágódik ezen: „Nincs semmi, amit megbánnék. Nem szeretném, ha ragaszkodtam volna a véleményemhez, vagy másképp cselekedtem volna. Pontosan ott vagyok, ahol lennem kell. Nekem ez a hely a megfelelő.”

„És bocsánat, de most egy pillanatra meg kell dicsekednem magammal. Az a videó [a „My Love” című dalhoz] fenomenális volt. Igazán fantasztikus. Néha, ha rossz napom van, vagy rosszul érzem magam, megnézem, és azt gondolom: „Kislány, ezt te csináltad.” Ráadásul Ayra versszaka volt a hab a tortán.”

2025 májusában Leigh-Anne távozott a Warner-től, mert nem kapott támogatást és anyagi hátteret debütáló albumához. Ehelyett úgy döntött, hogy saját kezébe veszi az ügyeket, és független művészként együttműködött a Virgin Music Group-pal. Az átállás után Leigh-Anne nem is lehetett volna boldogabb.

„Az, hogy mindent a saját módszerem szerint csinálhatok és én irányíthatom az egészet, óriási dolog. Már senki sem liheg a nyakamon, és végre megszűnt az a szörnyű nyomás, amit korábban éreztem” – mondja. „Úgy éreztem, hogy mindenkinek tetszenem kell, és minden elvárást teljesítenem és túlteljesítenem kell. De valójában nem így van. Csak olyan zenét kell kiadnom, amit szeretek. Tizenöt éve csinálom ezt, és szerintem kiérdemeltem a jogot, hogy ezt tegyem; hogy önmagam legyek, és olyan zenét csináljak, amit mindig is szerettem volna szólóelőadóként. Ez a legfontosabb számomra. Az az érzés, hogy folyamatosan bizonyítanod kell valamit, nagyon káros lehet, és én sokáig hordoztam magamban ezt az érzést. Nem tett jót a mentális egészségemnek. Most már tudom, hogy ez az album fantasztikus. Nagyon szeretem.”

Nem nehéz megérteni, miért olyan büszke Leigh-Anne a My Ego Told Me To című albumra. Fülbemászó, tele van szenvedéllyel és érzelemmel, miközben kísérleti jellegű marad a produkciója és személyiségével teli. Mégis, a kreatív irányítás ellenére is szembesülnie kellett a kritikusok figyelmével. Az elmúlt néhány hónapban Leigh-Anne az online viták tárgyává vált, sokan megkérdőjelezték, hogy zenei irányvonala helyes-e. Egyesek szerint a dancehall és az R&B stílus nem illik hozzá, mások viszont azt állították, hogy ő inkább a mainstream pophoz való. Leigh-Anne figyelt-e ezekre a véleményekre?

„Nem kerestem aktívan, de tudtam, hogy ez folyik” – mondja. „Őszintén szólva, nem is tudom, hogy a rajongók mondták-e ezeket a dolgokat; inkább úgy éreztem, hogy csak olyan emberek voltak, akiknek véleményük volt, annak ellenére, hogy sokan közülük nem is ismerik az én utamat. Néhányan közülük nem is ismerik a tényeket.”

A vita nem hatott negatívan Leigh-Anne-re, aki hozzáteszi:

„Azért jó, ha az emberek beszélnek róla, nem? Én úgy döntöttem, hogy pozitívan fogom fel.” Folytatja: „Alig várom, hogy az emberek meghallgassák az albumot, és belépjenek az én világomba. Van valami jelentőségteljes abban, hogy ennyi ideje ebben az iparágban vagyok, és végre megkaptam a lehetőséget, hogy pontosan azt csináljam, amit akarok. Azt is gondolom, hogy az emberek nagyon megszállottan szeretik másokat, különösen a nőket, kategóriákba sorolni. Nem akarok beskatulyázva vagy címkézve lenni. A saját utamat és identitásomat akarom. Ez volt mindig is a fő célom: hogy legyen saját zenei világom, és arról legyek ismert. Úgy érzem, most épp ezt alakítom ki. Néha úgy érzem, hogy az embereknek nehéz túljutniuk a „Leigh-Anne a Little Mixből” képen, és lehet, hogy egyeseknek időbe telik, mire megértik, ki vagyok valójában. De ez is várható, hiszen egy csoportban csak annyit mutathatsz magadból, amennyit megengednek. Láttam, hogy valaki azt írta: „Miért beszél hirtelen Jamaicáról?”, és őszintén megdöbbentem. A kezdetektől fogva beszéltem a származásomról.”

„Ez természetesen alakult így, mert én sokrétű személyiség vagyok. Különböző oldalaim vannak” – mondja. „Popművésznek lenni nem jelenti azt, hogy csak egy dolgot kell csinálnod, és ez az album az én popzeném. Mindig is szerettem volna felfedezni a különböző műfajokat, amelyeket gyerekkoromban szerettem, és amelyeket most is szeretek. Úgy gondolom, nagyon jól sikerült ötvözni ezeket a hatásokat, és az album nagyon koherens egésszé állt össze.”

A középpontban álló, gitárvezérelt „Goodbye Goodmorning” című dal jól példázza ezt a hangzásbeli sokszínűséget.

„Ez számomra nagyon különleges” – mondja a dalról. „Imádom az elektromos gitárt. Mindig is szerettem volna egy szexi R&B dalt ezzel. Ez a fajta ötvözet számomra egyszerűen mwah!”

Eközben előző kislemeze, a Valianttal és Rvssiannel közös „Most Wanted” sokáig várakozásra kényszerült.

„Ez a dal volt a kezdete a katasztrófához vezető útnak a kiadóval” – ismeri el. „Folyamatos oda-vissza vitákká vált. Annyi különböző verzió, különböző funkció, módosítás, változtatás volt, hogy úgy éreztem, hogy az összes lényegét ki akarják szedni belőle. Már nem volt szórakoztató. Tényleg tönkretette a kreatív folyamatomat.”

Ebben az időszakban a Warner úgy döntött, hogy eltűnteti őt, így nemcsak Leigh-Anne-t, hanem a rajongóit is cserben hagyta.

„Frusztrált és dühös voltam emiatt. Nem volt kommunikáció, semmi sem haladt előre, és azt hittem, hogy 2024 végére befejezem azt a dalt. Szó szerint csak most tudtam kiadni. Nagyon hosszú idő volt, egy egész év dal és kislemez nélkül, és ez egy igazán szörnyű időszak volt” – teszi hozzá Leigh-Anne.

Amikor visszatért a stúdióba, Leigh-Anne frusztrációját zenébe öntötte, és megalkotta azokat a dalokat, amelyek a leggyorsabban készültek el: az album első három számát – a „Look into My Eyes”, a „Dead and Gone” és a „Revival” címűt –, amelyek mindegyike egy alteregóján alapul, amelyet ő maga testesít meg.

„Ez a három sláger” – kezdi – „az én történetemet meséli el, és olyan másfajta energiával bír. Magabiztosabbnak hangzik, mint a korábbi dalaim. Csak ki akartam adni magamból a dolgokat, és írni néhány kibaszottul kemény dalt.”

Az egyik személyes kedvence, a „Heaven” egy megható, éteri tisztelgés négyéves ikerlányaik előtt, akiket futballista férjével, Andre Gray-jel közösen nevelnek, és ez a dal zárja az albumot.

„Szerintem a dallamok lenyűgözőek, és a harmóniák rétegei egyszerűen gyönyörűek. Nagy R&B-rajongó vagyok, ezért nagyon különleges jelentőségű számomra, hogy egy ilyen tisztelgő dalt készíthettem” – mondja.

A dal személyes hangulatát még fokozza, hogy mindkét gyermeke szerepel benne.

„És hogy a lányaimmal záruljon, az hihetetlen. Nem tudom meghallgatni anélkül, hogy meg ne hatódnék” – folytatja. „Van egy stúdióm otthon, így amikor felvételeket készítek, mindig bejönnek hozzám, és azt kérdezik: „Énekelhetek?” És akkor rájöttem, hogy tudod mit? Nekik kell befejezniük, nekik kell szerepelniük ebben a dalban.”

A „You ARE a Star” című közjátékban Leigh-Anne nagyszülei hangüzenetei hallhatók, akik emlékeztetik őt arra, hogy már kiskorában is milyen elszánt volt. Nagymamája azt mondja: „Erős lány vagy, elszánt lány. Isten így teremtett téged.” Nagypapája hozzáteszi: „Mi soha nem esünk el, csak megcsúszunk, és mindig felállunk.” Ezek a családi értékek Leigh-Anne-nel maradtak, és táplálták ambícióját.

„Ez visszavisz ahhoz, aki Little Mix előtt voltam, ahhoz, milyen elszánt voltam, és mennyire akartam ezt. Senki sem tudta volna meggyőzni, hogy nem leszek popsztár. Egyszerűen nem féltem tőle” – mondja. „Emlékszem az összes Facebook-bejegyzésre, amit fiatalabb koromban írtam: „Leigh-Anne egy nap popsztár lesz.” „Leigh-Anne fellép a Madison Square Gardenben.” „Leigh-Anne egy nap gazdag lesz.” Ó, olyan vicces.”

A lendületes dal, a „Best Version Of Me” megtestesíti magabiztos, merész fiatal önmagát – azt az egót, amely nem hagyta magát elhallgattatni. Leigh-Anne a dal írásakor a rajongóira is gondolt.

„Az album alapgondolata, hogy bízz az ösztöneidben és a megérzéseidben. Arról szól, hogy tedd azt, ami boldoggá tesz. Ha a saját tapasztalataimra hagyatkozom, akkor a kitartásról és a rugalmasságról is szól, különösen az album elkészítésének folyamatáról. Remélem, hogy ez inspiráló lehet a hallgatók számára” – mondja.

Leigh-Anne így összegzi:

„Ez egy gyönyörű utazás volt. Szeretném, ha az emberek ez az album révén megértenék, ki vagyok valójában. Hogy hallgassák és úgy érezzék: „Ez a mi lányunk.” Pontosan ez az, aki mindig is szerettem volna lenni szólóelőadóként.”