„Egy ideig távol voltam, hogy gyermeket szüljek és neveljek, de visszatértem!”

Kevesebb mint hat hónappal kislánya, Alanis Valentine születése után Perrie a májusi Mighty Hoopla fesztiválon tért vissza, és már attól a pillanattól kezdve láthatóan izgatott, hogy bekapcsolódik a FaceTime-beszélgetésre.

„Annyira izgatott vagyok. Imádok a színpadon lenni, imádok fellépni” – sugárzik az örömtől. „Tudom, hogy a Mighty Hoopla közönsége mindent belead majd, és biztonságban fogom érezni magam!”

Ez az első alkalom, hogy felhívjuk Pez-t azóta, hogy tavaly októberben debütáló szólóalbuma, a Perrie bekerült az első ötbe, és rengeteg dologról kell beszélnünk.

A mai nap fő témái? Anyaság, a Mighty Hoopla és természetesen még több zene.

Perrie! Először is gratulálok Alanis születéséhez. Hogy vagytok?

Remekül van, nagyon jól van! Biztosan megvan benne az a „második gyerekes” dolog, mert olyan könnyű vele. Átalussza az éjszakát, egyszerűen egy boldog, mosolygós, aranyos kisbaba. Imádom őt a világon mindennél jobban.

Olyan aranyosak, és Axel imádja őt. Anyukám vigyáz rájuk, amíg dolgozom, ami ideális!

Ezen a hétvégén fellépsz a Mighty Hoopla fesztiválon, amely a világ egyik legnagyobb LGBTQIA+ közösségi ünnepsége. Mi lehetne jobb hely a visszatéréshez, mi?

Nagyon izgatott vagyok. Imádok a színpadon lenni, imádok fellépni, és biztos vagyok benne, hogy a Mighty Hoopla közönsége mindent belead majd, és biztonságban fogom érezni magam.

Az LGBTQIA+ rajongótábor mindig is jelentette számomra a mindent, a legmélyebb értelemben. Annyira támogatóak.

Szerintem mindenki nagyon elégedett lesz a dalválasztással és azzal, amit terveztem. Nem tudtam kihagyni egy kis meglepetést, érted?

Épp időben a Hoopla fesztiválra jelenik meg az új kislemezed, a „Passenger Princess”, de volt már valami mozgás a stúdiódban – a „La La Roomban” – az utolsó album felvételei óta?

Még nem, de már nagyon közel vagyok ahhoz, hogy visszatérjek oda. Voltak már ott megbeszéléseim, és játszottam is ott néhány dalt, szóval már kicsit életre kelt. Amint lezárulnak a közelgő fesztiválok, visszamegyek a stúdióba.

Úgy érzem, pontosan tudom, merre akarok haladni, ami nagyon izgalmas. Az első alkalommal sokat kísérleteztem azzal, hogy milyen hangzást és műfajt szeretnék, elárasztottak a lehetőségek. Elég nyomasztó volt belevágni a szólókarrierbe azzal a gondolattal, hogy „bármi lehetek, bárki lehetek, bármilyen hangzásom vagy megjelenésem lehet”. Azért nyomasztott, mert egyszerűen annyira szeretem a zenét.

A Perrie-korszak nagyon kísérleti jellegű volt, a dolgok kiderítéséről szólt, és az album végül nagyon „én” lett, de azt hiszem, most már tudom, merre akarok haladni ezzel.

Hű 👀. Van valami előzetes információ a P2 irányvonaláról?

A most megjelent zeném, valamint a következő kislemez, a „Passenger Princess” remek átvezetés a következő kampányhoz.

Van olyan szám az első albumról, amit újra és újra meghallgatsz?

Azt mondanám, hogy az ‘Absofuckinglutely’. Az a dal mindenféle érzést kivált belőlem.

Szuper. Na, Pez, ezeken a fesztiválokon kívül számíthatunk-e Perrie-koncertekre is?

Remélem! Nagyon szeretnék, de ilyen helyzetben nem könnyű ezt összehozni. Az álmom, hogy turnéra menjek, és szerintem jó lenne két albumnyi anyaggal turnézni, szóval ez a tervem.

És végül, Perrie, a Mighty Hoopla előtt: mi a kedvenc fesztiválélményed?

A V Festival őszintén szólva az életem egyik legviccesebb időszaka volt. Egy nagy csapatban táboroztunk ott, ami kibaszott pokoli volt – soha többé nem csinálom –, de olyan jó móka volt.

A fellépők listája is remek volt, Pink egy hatalmas darun érkezett, több ezer méter magasan lógott rajta, aztán végül egy hörcsöggolyóban gurult a közönség között. Mindannyian kicsit részegek voltunk, így végül csak sírtunk, és azt mondogattuk: „Milyen szerencsések vagyunk!”