A Little Mix énekesnője és édesanyja a félénkség leküzdéséről és a popgépezet túléléséről nyilatkozott. Mindketten elmeséik az együtt átélt éveket.

Leigh-Anne

High Wycombe-ban nőttem fel anyukámmal, apukámmal és a két idősebb nővéremmel, szóval én voltam a ‘bébi’. Az egyik legerősebb emlékem, hogy anyukám mindig nagyon keményen dolgozott. Amikor fiatal voltam, esti iskolába járt az Open University-n, hogy tanár lehessen, napközben pedig menedzserként dolgozott a Tescóban. Hazajött a munkából, anyuka volt, majd éjszaka tanult. Ezt a törekvést már korán belénk nevelte.

Szuper félénk voltam, amikor felnőttem, ami bosszantó volt, mert mindig is tudtam, hogy énekelni akarok. Otthon állandóan énekeltem, annyira idegesítettem a szomszédokat, de nyilvánosan fájdalmasan félénk voltam, ami nagyon frusztráló volt. Végül tinédzser koromban jöttem ki a csigaházamból.

19 éves voltam, amikor 2011-ben jelentkeztem az X-Faktor meghallgatására. A családom eleinte nem sokat gondolt erről, de amikor elkezdtem átjutni a szakaszokon, rájöttünk, hogy ebből tényleg lehet valami. Mindenki sokkot kapott, mert ilyen dolgok nem történnek High Wycombe-i lányokkal. Miután Little Mixként megnyertük a műsort, elszakítottak minket a szüleinktől, és attól kezdve évekig nem igazán láttuk rendesen a családunkat. De mindenki megértette, hogy keményen dolgozunk, és anya mindig ott volt a telefon végén. Mivel ilyen fiatalon katapultáltak a szupersztárságba, a közösségi média épp csak beindult, és annyi vizsgálat irányult ránk, nagyobb szükségem volt rá, mint valaha.