Az angol előadó a Paste magazinnak beszélt a Little Mix szünetéről, a popdíva lét felelősségeiről, a fenékdugók merchandisingként való értékesítéséről, arab örökségének újra felfedezéséről és régóta várt szóló debütalbumáról, a That’s Showbiz Baby!-ről. „Through the Wire”, „Royals”, „Video Games”, „Losing My Edge”, „Galang”, a kibaszott „Tik Tok”. Ezek azok a zseniális debütáló kislemezek, amelyek segítettek alakítani az elmúlt 25 év zenéjét. Ehhez a listához most hozzáadhatjuk az „Angel of My Dreams” című dalt is, amely Jade Thirlwall szólókarrierjének első pillanatát jelenti, miután feloszlott a régóta együtt játszó zenekara, a Little Mix. A jelenlegi, a fókuszcsoportok által meghatározott popbanalitás elburjánzása és túltelítettségének korában az „Angel of My Dreams” őrült, zigzagosan halad a falsettó, a vibráló electroclash és Sandie Shaw szinte felismerhetetlen hangja között, amely megduplázódik, felére csökken, felaprózódik, eltorzul, és a That’s Showbiz Baby! első három percében egy szintetizátorba torkollik. Mire megírta az „Angel of My Dreams” című dalt, Jade-nek már elege volt az első kislemezének kereséséből.
Túl sokáig volt Los Angelesben, eredménytelen dalszerzői üléseken vett részt.
Tovább olvasom »
| ||
Ma jelent meg Jade Thirlwall első szólólemeze, That’s Showbiz Baby!, amely nemcsak egy új fejezet kezdete a karrierjében, hanem egy kifejezetten erős és sokszínű bemutatkozás is. A Little Mix után sokan várták, milyen hangon szólal meg egyedül, és az album azonnal világossá teszi: Jade nem kíván másolatot készíteni a múltból. Ehelyett olyan dalcsokrot hozott létre, amelyben egyszerre van jelen a játékosság, a sebezhetőség és a zenei kísérletezés. Íme a dallista:
A 14 számos lemezen olyan dalok kaptak helyet, mint az Angel of My Dreams, az IT Girl, a szenvedélyes Fantasy, vagy a szexuális önrendelkezést és performativitást boncolgató Midnight Cowboy. Ott van a nosztalgikusan fájó, mégis ragyogó Plastic Box, a fülbemászó Silent Disco, a lírai Before You Break My Heart és a lendületes Lip Service is. Ezek mellett hallhatjuk a Headache, a Natural at Disaster, az Unconditional, a Glitch, a Self Saboteur és a FUFN (Fuck You For Now) című számokat is. A dalok változatos stílusvilágban szólalnak meg: van, amelyik a diszkó és funk felé hajlik, másokban elektronikus hatások dominálnak, és bőven akadnak intimebb, balladaszerű pillanatok is. Az album mögött komoly szakmai csapat állt. A kiadó az RCA Records, és Jade több elismert producerrel dolgozott együtt, köztük Mike Sabath, Lostboy, Cirkut, Oscar Görres, Jonah Christian, Grades, Goldfingers és Stephen Mykal. A dalszövegírásban is aktívan részt vett, de mellette olyan nevek is feltűnnek, mint James Abrahart (JHart), Lauren Aquilina, Pablo Bowman, Rachel Keen és más tehetséges szerzők. Ez a közös munka hallatszik is: a számokban egyszerre van jelen a popzene profizmusa és az egyedi művészi hang. Az It Girl például remek példája annak, hogyan lehet a popipar elvárásairól úgy beszélni, hogy közben mégis egy fülbemászó, klubba kívánkozó dal szülessen belőle. A Fantasy egy dús hangzású, magabiztos, szexi szám, míg a Midnight Cowboy egészen kísérleti hangulatot hoz. Az Angel of My Dreams pedig egy ambiciózus, már-már szürreális utazás, ami egyben nyitány is az egész albumra. Ami igazán különlegessé teszi ezt az anyagot, az az, hogy nem próbál „tökéletes” lenni. Jade nem fél attól, ha egy dal kicsit nyers, ha nem minden részlet simul bele a rádióbarát keretekbe. Pont ettől érezni, hogy személyes, valósághoz tapadó darabokat hallunk. A dalszövegek sokszor az identitásról, az önképről, a fájdalmas kapcsolati tapasztalatokról vagy a rivaldafény mögötti feszültségről szólnak, de mindezt úgy, hogy közben élvezet hallgatni őket. Külön öröm a rajongóknak, hogy az album vizuális változata is mától elérhető, amelyben minden dalhoz készült egyedi, konceptuális képi anyag, kifejezetten az album hangulatára szabva (Ezeket a dallistánál linkeltem is). A vizuális verzió erősíti a történetmesélést és új rétegeket ad a zenék értelmezéséhez, így érdemes nemcsak hallgatni, hanem nézni is. Emellett már biztosan tudni lehet azt is, hogy várható egy deluxe kiadás a közeljövőben, amelyben új dalok, bónusz tartalmak, esetleg közreműködések is helyet kapnak majd. A That’s Showbiz Baby! egy bátran felépített első album, amely nemcsak azt mutatja meg, ki Jade szólóban, hanem azt is, hogy milyen művészi irányt szeretne képviselni. Nincs benne semmi erőltetettség, csak lendület, ötlet és bátorság. Aki végighallgatja, nemcsak egy új pophanggal ismerkedik meg, hanem egy olyan előadóval, aki készen áll arra, hogy a saját útját járja – akár káoszon, akár reflektorfényen keresztül. | ||
Jade Thirlwall vad utazásra invitál az electroclash, az Eurovíziós dráma és az érzelmes szintipop világába – bár ezt nem tudja egy egész albumon át fenntartani. A múlt hónapban a fáradhatatlan Vice magazin cikket jelentetett meg a „brit káosz nyaráról”, amelyben dokumentálta a zavart társadalmi médiás provokátorok jelenlétét, akik nemzetünk megfőtt identitásának legszélsőségesebb peremén élnek. Clive Martin író ezeket az algoritmus által létrehozott bálványképeket regionálisan specifikusnak, vérfagyasztónak, zajosnak, viccesnek és hedonistának definiálta. Jade Thirlwall, a The X Factor közönségszavazásán népszerűvé vált lánybanda, a Little Mix egykori tagja, első ránézésre nem tűnik ennek a zavaros mozgalomnak a legvalószínűbb társának. De a South Shields-i popsztár tavalyi debütáló szóló kislemeze, az Angel of My Dreams elkerülte a fókuszcsoportok által megkövetelt simaságot, és egy magasztosan elszállt, teljesen brit popvíziót mutatott be, amely olyan érzést keltett, mintha valaki más „neked” oldalon böngészve rájönnél, hogy ők egy teljesen más univerzumban élnek, mint te. ![]() ![]() ![]() ![]() Tovább olvasom »
| ||