A Little Mix felét nem sikerült elérni telefonon, de Leigh-Anne Pinnock és Jade Thirlwall lelkesen válaszolt a kérdésekre, ragaszkodnak ahhoz, hogy jól érezzük magunkat, ha elérkezik november 16.

„(MI vagyunk) a legjobbak!” – viccelődött Jade, amin Leigh csak nevetett.

Ez az a fajta megjegyzés, amit csak akkor mondhatsz ki,ha a lánycsapat, aminek tagja vagy, egy egységes, működő formáció. A hívás során ketten ezt meg is erősítették, érezhető közöttük a harmónia. Befejezik egymás mondatait, egyetértenek mindenben, és együtt boroznak a házukban.

Az is világos, hogy a Little Mix életében milyen fontos szerepet játszott a brit The X-Factor 2011-es évada. 5 albumot adtak ki, 13 top 10-es daluk van, ez az a csoport, aminek tagja Jesy Nelson és Perrie Edwards is. Nekik aztán nem kell bizonygatniuk, hogy mennyire tehetségesek.

Hogyan jött az ötlete az 5. albumnak? Volt valami konkrét cél vagy csak bementetek a stúdióba, és jött, aminek jönnie kellett?

Jade: Ennél az albumnál egy kicsit jobban éreztük már magunkat,mint korábban. Az évek során sok tapasztalatot szereztünk íróként, és különösképpen ezen a lemezen szerettük volna erőteljes üzeneteket létrehozni a girl power-ről. Mindig is azt mondjuk, hogy ez az az album, amit valaha is akartunk.

Határozottan hallatszik is dalokon, mint a ‘Joan Of Arc’, ‘Strip’ vagy a ‘Wasabi’. Az előadás és a vokálok arcon csapnak és kicsit agresszívak, még így is.

Leigh-Anne: Azt érzem, hogy magabiztosabbak vagyunk, mint valaha voltunk. Ez azért is van,ha mondhatunk ilyet – több tapasztalatunk lett, idősebbek lettünk. Mi csak négy lány vagyunk önálló hozzáállással, nemde? Ez tökre természetes volt. És olyan daloknál mint a ‘Joan Of Arc’, szükség volt a rapre is. A ‘Wasabi’ amolyan „megmutatjuk-az-utálóknak” dal.

Jade: Most már nem foglalkozunk annyira azzal, hogy mit mondanak az emberek. Nem vagyunk megijedve, amikor olyanokat írunk, amiknek van tartalma vagy egy kicsit ellentmondásosak. Már hét éve együtt vagyunk. Ebben az iparágban nőttünk fel. 25-27 évesek vagyunk, és ezzel egyfajta önbizalom is jár. Úgy érzem, többek vagyunk…

Leigh-Anne: Felszabadult?

Jade: Ja, felszabadultak vagyunk, főleg ha írunk! Ez olyan súly a válladon, amitől képes vagy írni valamiről, és nem kell félned többé. Talán 4-5 éve, ha írtunk dalt a szexről vagy a feminizmusról, vagy az önmagunk szeretetéről, akkor  még úgy voltunk vele, hogy „Ó, nem, ezt nem tehetjük meg”. Azóta „Tudod mit? Ezt érezzük! Írunk róla!”. Ez teljesen rendben van. Fel vagyunk rá hatalmazva. Úgy érzem, ebben a korszakban a művészek hallatnak arról, hogy mi történik a világban.